Hellinger saját meglátásai
“Ami a kapcsolatokon belül a sikerhez helyes és fontos, azt sokszor egészen más összefüggésekre is átvisszük, amelyekben azonban abszurdak, például Istenre és a sorsra. Ha valaki nyert valamit és a másiknak ugyanabban az összefüggésben vesztesége van, lélekben ez a kettő összekapcsolódik és felébred a kiegyenlítés iránti szükséglet, mintha a mi nyereségünk a másik kárára történt volna. Ilyenkor rossz dolgok történnek.
Ha például egy apa egészségesen tér haza a háborúból vagy a fogságból, míg mások meghaltak, az egyik lánynak az az ötletet támadhat, hogy ő fizessen meg azért, mert az apja hazatért, vagy maga az apa nem hajlandó elfogadni tovább az élet ajándékát. Vagy ha valakit életveszélyből mentenek meg, előfordulhat, hogy valamilyen tünettel fizet meg ezért, vagy korlátozza magát… Vagy ha van például a családban egy fogyatékos gyerek, a többi, egészséges testvér sokszor nem meri elfogadni saját egészségét és boldogságát, mert képzeletükben az él, hogy az ő egészségüknek és boldogságuknak a beteg testvér fizeti meg az árát. Megpróbálják kiegyenlíteni azzal, hogy ők is betegnek (például depressziósnak) mutatják magukat vagy más módon korlátozzák a lehetőségeiket. Ez a dinamika olyan, mint egy belső tehermentesítés… Az ilyen jellegű kiegyenlítésről akkor tudunk lemondani, ha metaszintre emelkedünk és a nyomás ellenére egészen más megoldást keresünk. A megoldás az, hogy az életet, a boldogságot, az egészséget ajándékként fogadjuk el anélkül, hogy azért fizetnünk kellene. Ez egy lealacsonyító helyzet. Az a pozíció viszont, hogy ezt ki akarjuk egyenlíteni, túlzás. Ilyenkor olyasmiért próbálunk fizetni, amit ajándékba kaptunk.” /Bert Hellinger/